Mivel a jelenleg érvényben lévő, s a nyolcvanas évekre visszatekintő, papír alapú dokumentáció a számos hibalehetőség miatt már nem felel meg a külföldi piacok által támasztott követelményeknek, a queenslandi szakhatóság úgy döntött, hogy a kenguruhús jobb nyomon követhetősége érdekében 61 ezer ausztrál dollárral támogatja az RFID-technológia alkalmazását a folyamatban. A lépés közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a kenguruhús-export 70 százalékát felszívó Oroszország tavaly betiltotta az ausztrál bevitelt, mivel több szállítmány is E. coli baktériummal volt fertőzött.
A most kezdődött és június végéig tartó kísérletben mintegy 2 ezer, karkötőre hasonlító RFID-címkével látják el az állam déli részén tevékenykedő vadászokat, akik a kilőtt vadkenguruk lábára teszik azokat, majd így adják el a területi depónak. A gyűjtőraktár üzemeltetői még azelőtt leolvassák a címkék tartalmát, hogy továbbítanák a tetemeket a legközelebbi húsfeldolgozóba.
Minden címke tartalmaz egy egyedi azonosítót és az élelmiszer-egészségügyi hatóság akkreditációs számát. Ezek igazolják, hogy a kilőtt állat megfelel minden ágazati előírásnak, továbbá tartalmazzák a vadász adatait és a megtett út időtartamát a kilövés helyétől a hűtőházig. Olyan, további információk is felkerülhetnek a meglévők mellé, mint a kenguru fajtája, neme, valamint a kilövés ideje és helyének GPS-koordinátái.

Az Európai Unió olyan garanciák felvitelét is megköveteli az RFID-címkére, mint hogy az állat egészséges volt elejtése időpontjában, illetve hogy “humánusan” (egyetlen fejlövéssel) végeztek vele. Ezeket egyébként felügyelők igazolják, mielőtt a kengurutetemet elnyelné a depó hűtőraktára. (RFID Journal)

2010. május 27.