Biztonság vagy kémkedés?
A rádiófrekvenciás azonosítás hasznáról csodák zengnek a gyártók
és a felhasználók. Nos, az üzleti előnyök lehetnek egyértelműek, ám
a magánszféra nem biztos, hogy osztatlan éljenzésben tör ki a
nyomkövetésre is alkalmas technológia bevetése láttán.
Míg az rfid üzleti előnyeit tekintve általában széles körű az
egyetértés az egyes ágazatok szereplői között, némelyek attól
tartanak, hogy az új technológia sértheti a magánszférát. Az
adatvédelmi szervezetek szerint a rádiófrekvenciás azonosítás
túlságosan is kiszolgáltatja a vállalatoknak fogyasztóik személyes
adatait, míg a technológia hívei azzal érvelnek, hogy az rfid
elsősorban termékadatokkal dolgozik, a személyes adatok gyűjtéséhez
pedig a cégeknek meg kell szerezniük a fogyasztók kifejezett és
szabad beleegyezését.
Az ellenzők egyik csoportja azt sérelmezi, hogy jelenleg
semmilyen szabályozás nem kötelezi a gyártókat, hogy feltüntessék az
rfid-címkék jelenlétét termékeiken. Egy 1999 óta működő brit
fogyasztóvédelmi szervezet, a CASPIAN azt állítja: az árucikkek
rádiófrekvenciás azonosítása sértheti a vásárlók személyiségi
jogait, hiszen megtörténhet, hogy a hitelkártyával fizető
vásárlókról az áruház nyilvántartást vezet, és számon tartja, mikor
milyen terméket vásároltak.
A szervezet arra hívja föl a figyelmet, hogy az eszközök között
legalább két lényeges különbség is van. Az első, hogy a vonalkódok
nem kötődnek adott árucikkekhez, csak egy-egy termékcsoporthoz, az
rfid-chipek viszont teljesen egyedi azonosítót tárolnak, amelynek
révén a megvásárolt termék összeköthető a vásárló személyével. A
másik különbség, hogy a mindenféle védelmi intézkedés híján lévő
rádiófrekvenciás címkék távolból és a vásárló tudta nélkül is
leolvashatók, akár ruhán vagy táskán keresztül is.
Joggal merül fel a kérdés, hogy amíg a mindennapi élet részét
képező hálózatok (internet, gsm, wlan) tele vannak többnyire jól
működő biztonsági protokollokkal, miért nincsen semmi a legtöbb
rfid-rendszerben? Az okok a bélyegek árában, méretében és külső
energia-felvételében keresendők. A legolcsóbb és legelterjedtebb
passzív bélyegek kisebbek egy gombostű fejénél, előállítási
költségük 10 eurócent körül mozog, ezért az eszközök eléggé
korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek. Másrészről az olvasótól
kapott rádiójel olyan rövid időre tölti fel őket energiával, hogy
amúgy sem tudnák elvégezni a kívánt műveleteket. (IT-Business)
2010. május 17.