Az elektronikus útdíjfizetési projekt négy évvel ezelőtti újrakezdése óta öt közlekedési minisztert “fogyasztott el” a magyar kormány, ilyen körülmények között eléggé nehéz több éven át futó, stratégiai programot végigvinni. A projekt el is indult, a Közúti Koordinációs Központ (KKK) felügyelete alatt, két külső tanácsadó cég részvételével, amelyek a műszaki és a gazdasági terveket készítették. A végeredményt az állam szolgáltatásként vette volna igénybe éves szolgáltatási díjért, s öt év múlva került volna a tulajdonába a rendszer. Az öt esztendő alatt nettó jelenértékben 70-90 milliárd forintot fizetett volna ki az állam. Ekkora összeg kifizetéséhez – annak ellenére, hogy a projekt által generált többlet díjbevétel már az első évben is meghaladta volna a teljes, ötéves fizetendő szolgáltatási díjat - azonban már országgyűlési határozat kell, már ennek az elfogadtatása is 4-5 hónapot vett igénybe a szakértőktől. Ezzel párhuzamosan folyt a közbeszerzés előkészítése, úgy hogy nem sokkal a határozat megszületése után el is indították a kétfordulós közbeszerzési eljárást.

A dolgok meglepően jól mentek 2008 decemberéig, a közbeszerzés már a kétfordulós közbeszerzési eljárás második, ajánlattételi szakaszában járt, a 8 pályázóból kiválasztott 4 ajánlattevővel - amikor is a parlament módosította az autópályadíj szedését is szabályozó közúti közlekedési törvényt. A módosított törvény viszont eltörölt minden korábbi határozatot ebben a tárgykörben, így azt is, amely az illetékes hatóságot feljogosította az e-útdíjszedéssel kapcsolatos közbeszerzési eljárás elindítására. S mivel nem volt többé jogi háttere a projektnek, le kellett állítani. Tévedésből? Elnézték a jogászok a törvénymódosítás szövegét? Ezt már nem fogjuk megtudni...

Egy másik elhalt vagy jobban mondva “szunnyadó” projekt a közlekedési kártya bevezetése. Ez az útdíjprogramnál komplexebb dolog, ugyanis nem egy szervezet felel érte, hanem az alapvetően autonóm gazdasági társaságként működő közlekedési vállalatok. A tulajdonosi struktúra is heterogén – a BKV tulajdonosa a budapesti önkormányzat, a helyi közlekedési társaságoké a helyi önkormányzatok, a távolsági járatokat üzemeltető társaságok felügyeletét pedig a közlekedési tárca látja el. Itt a kormányzat leginkább csak koordinációs szerepet tölthet be az érintettek egy irányba terelésében.

A legfőbb gond tehát, hogy pusztán központi akarattal nem lehet országos elektronikus jegyrendszert bevezetni, amiből, lévén az ország Budapest-fejnehéz, a BKV-t lehetetlenség és értelmetlenség kihagyni. A BKV-t törvénnyel bármire is kötelezni csak az önkormányzaton keresztül lehet, az ilyen törvények elfogadásához ugyanakkor kétharmados parlamenti többség szükséges, s ez, ugye, az elmúlt 20 évben sohasem következett be.

Ugyan a BKV mindenfajta kormányzati törekvéstől függetlenül is (többször) próbálkozott elektronikus jegyrendszer bevezetésével, ám ezek a próbálkozások sorra kudarcba fulladtak – nem utolsó sorban a krónikus pénztelenség és hitelképtelenség miatt.

A teljes cikk itt olvasható: www.itbusiness.hu/hetilap/business/Folytatas_vagy_ujrakezdes.html